2016. szeptember 26., hétfő

Programozási forradalom?

Sokáig kísért a nosztalgia a Spectrum személyi számítógép után, amelyen olyan jó volt mindenféle programokat készíteni – szórakozásra is, munkára is.
Később ez a nosztalgia erősödött is. A végén átcsapott egy dühös felismerésbe, hogy valami (valaki?) szabályosan kizárta a társadalmat a programozás kultúrájából. Igaz, kialakított ez a valami egy informatikai gettót, amelynek paradicsomi zúgjai is vannak, meg szép számú csóró plebse is, de a ki-bejárás egyre nehezebb.
Ma már ott tartunk, hogy egy „átlag” ember hasonlóképpen idegenkedik, de azt is mondhatjuk, hogy fél a programozástól, mint eddig (is) a matematikától.
Ennek pedig nem lenne szabad, hogy így legyen.
Az informatikai analfabetizmusnak nem azt kellene jeletsen, hogy valaki nem tud internetezni, meg ügyesen keresni az interneten, hanem azt, hogy nem tud programozni valamilyen „civil” programozási nyelven.
A felismerés már jó ideje határozottan megfogalmazott, de az izgalmas fordulat mostanában, egy szép nyári hajnalban következett, amikor még szinte félálomban megálmodtam egy ilyen civil programozási nyelv körvonalait.
Ma ezt a nyelvet Prozaiknak neveztem el, hogy legyen már munkaneve, de a legfontosabb hátra van, Ez a legfontosabb pedig egy csapat összeállítása, amely képes lenne sikerre vinni a vállalkozást.
A feladat egy kicsit hasonlít Prometheus kalandjára: ellopni az informatikus tűzét, és elvinni az embereknek.
Vajon, belegondoltam most, féltek-e akkor az emberek, amikor ott teremtett náluk a fickó egy égő fáklyával?



* * *