2016. július 29., péntek

Mélytorok ugat…

Ahány leleplezés, annyi reakció. Pontosabban annyi reakció-kakofónia, hiszen szinte nincs olyan esemény, amelyre ne jönne ezerféle, rendszerint mindenféle ellentétes reakció.
De a leleplezés különleges műfaj. Drámai műfaj. Izgalmakat és élénk érdeklődést vált ki. És értelemszerűen erkölcsi kérdéseket vet fel.
Igen, súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel, és ilyenkor a kakofónia zavarba ejtő.
Ekkora szajha lenne a köz erkölcse? – tűnődik sokszor az ember.
Bizonyára nem kellene méltánytalanul általánosítani, összemosni az erkölcsös köz és a kevésbé erkölcsös „kevésbé-köz” reakcióit.
Arról hogy a leleplezett igazság és egy füst alatt leleplezett hazugság milyen erkölcsi elbírálás alá esendő, nehezebb vitatkozni. Kínosabb viszont arról vitatkozni: erkölcsös dolog-e leleplezni.
Gondoljon erről – elvi alapokon – aki amit akar, tény, kemény tény, hogy a leghangosabb reakciók alapszabályként egy alapkérdés megválaszolásából indulnak ki: jó nekünk ez a leleplezés, avagy nem? A „folyamatábra” két alternatívája: Ha jó, akkor nosza, neki esünk a leleplezés által ütött résen, és itt kő-kövön nem marad. Ha nem annyira jó, akkor összes figyelmünk – és, persze, tüzünk – a leleplezőre, avagy a leleplező leleplezésére összpontosul.
Így mennek a dolgok ebben a világban. De így kellene-e menniük? El lehet-e fogadni a köztudat gátlástalan manipulációját? Kinek milyen harcot kellene vívnia ez ellen?
Az elmúlt években több tucat világra szóló leleplezés bámuló közönsége lehettünk, van min eltöprengeni.
Különösen, hogy minden egyes eset eseti többlet-feladatot ad elménk számára.
Ahogy például a (mai nap szerint) legfrissebb leleplezés: az amerikai Demokrata párt belső levelezésének kiszivárogtatása. Különösen messzebbről úgy néz ki, mintha egy igazi hurrikán támadt – a gaz leleplező nyomán, vélt putyini nyomán. Rendben, tegyük fel, hogy Putyin tört be a Demokrata párt szerverébe. Dühös ökölrázást érdemelne-e, vagy őszinte köszönetet egy szabálytalanság (és mellesleg gazemberség) leleplezéséért?
És általánosabban: mit érdemel a leleplező? Jogi síkon? Politikai síkon? Média síkon? (Anyagilag?...)
Valóban, ki emlékszik még (ha egyáltalán értesült volna) a luxemburgi hősökre, akikre most súlyos börtönbüntetés vár, mert leleplezték a multik botrányos adó-„optimalizálási” trükkjeit a J.-C. Juncker regnálása alatt?
Visszatérve még a friss esetünkre: figyelemre méltó, milyen hatékony figyelemelterelő művelet lehet a leleplezőt kergető forgószélnek: ki foglalkozik egy egyszerű kérdéssel: a Demokrata párt (időközben lemondott) vezetése vajon milyen mértékben „csalt” a választási folyamatban? Csalt-e olyan mértékben, hogy ez befolyásolhatta volna (az amúgy rendkívül szoros) végeredményt?

Bevallom, magam elfogult vagyok a témában, hiszen B. Sanders lényegében egy, az általam is évtizedek óta képviselt politikát és programot vállalt fel, azért nem is várom el senkitől, hogy osztozzon az én bizonyosságomban. Döntsenek kompetens, tárgyilagos szakemberek, csak vizsgálják ki az esetet.
Nem, nem volt olyan erő abban a pártban, hogy erre vegye rá őket. De sajnos, úgy tűnik, az egész országban sem volt i ilyen erő. Ez pedig komoly probléma: megkérdőjelezi az Egyesült Államok jogállamiságát. Elég egy másik friss esetre gondolni: Ausztriának volt bátorsága – talán először a jogállamiság modern történetében – hogy el „lefutott” elnökválasztást semmisítsen meg választási csalás gyanúja miatt.
Mélytorok ugat, a karaván halad…

* * *

"Forever committed, forever fighting, forever forward, Bernie Sanders"
Örökre elkötelezetten! Örökre harcban! Örökre előre!

* * *


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése