Megvilágosodás és sötétség

Vajon, létezik-e megvilágosodás, és mi lenne annak mechanizmusa?

Számtalanszor megéltem azt, hogy megjelenik a fejemben egy – ismerős, többnyire régóta foglalkoztató – téma, akár egy szó formájában. És ez a szó, gondolatfoszlány kezd izegni-mozogni, perdülni… Olyan mint egy apró üstökös, amely egyre izgalmasabb mondatokat hagy maga után elmém feketetábláján… Alig bírok hozzászólni, de ha sikerül is, a varázslat nem akad el, nem törik meg. Szinergiába csap át, felvillanyoz… Örömteli pillanat! Tele vagyok bizonyossággal, és becsületes elszánással: ahogy visszamegyek a helyemre, leírom, amivel most meggazdagodtam…

Az esetek nagy részében viszont mire hozzáfognék az írásra (bevallom, nem ritkán addig hosszú napok is telnek el), alig áll össze valami értelmes fogalmazás, sem a mélysége, sem a villanyossága nem az, amire emlékszem… Egyszerűen erőtlenül állok a feladat előtt, hogy visszaadjam amit szinergiában olyan csodálatosan megalkottunk…

A megvilágosodás jelenségének diszkreditálásáról már sokan gondoskodtak, meglehetősen … egyszerű forgatókönyv szerint: belekeverik a megnyilvánulni kívánó Istent. Ezzel kár is foglalkozni, de egy kép gyakran visszatér bennem: ahogy a katódsugár végig pásztázza a monitor felületét, pixelről-pixelre, és azokat vagy felvillanyozza, vagy sem, és így a kinti szemlélő figurákat lát a fénylő és nem fénylő pontocskák összjátéka nyomán. A katódsugár pedig fáradhatatlanul pásztázza újra és újra a pontocskákat, mert ezek a kis buta pixelek csak a másodperc töredékéig bírnak fényleni az utolsó adag után.  (Még szerencse, mert az összkép csak ennek révén képes dinamikusan változni, ha a pixelek sokáig „emlékeznének”, az árnyék nem bírna haladni…)

De mi ez a „katódsugár”, amely végig pásztáz minket, és időről-időre hozza ránk a megvilágosodást? És csakugyan kívülről jönne? Vagy netán belülről? Talán az is lehet, hogy mi mindannyian belülről táplálunk egy közsugarat, amely visszaszól, szórja a világosságot?

Lehetséges. Ami fontos lenne: megtanulni minél gyakrabban kitenni magunkat ennek a kegyelmi hatásnak, és megtanulni minél hűségesebben, minél szorgosabban közreadni az új gondolatokat.

* * *