Éljen, ami él

Amíg az élet vendégei vagyunk, meg kell tisztelni vendéglátónkat, de saját – élő – magunkat. Fontos, hogy élő legyen minden bennünk, és erről tehetünk. Tehetünk, és tennünk is kell.

Élő legyen látásunk. Ani azt is jelenti, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Lássuk a fontosat. Lássuk az apróságot! Lássuk a színeket, színesen! Lássuk a fényt, és lássuk az árnyékot! Lássuk a másik szemét, tekintetét. Lássuk a csillagokat! Lássuk a csodákat!

Élő legyen a szaglásunk! Kávét mész főzni a konyhába? Nyisd ki a kávés dobozt, és mélyen szippantsd a kávé illatát. Bármihez nyúlsz, ami hordoz illatot, alaposan szagald meg: a szappant, a kölnit, az arcszeszt, a fűszereket, a bort, a gyümölcsöt, a virágot, a fát, az esőt. Számold össze a város illatait. Ha elutazol egy idegen városba, térképezd fel illatait, vesd egybe saját városod illataival. Fedezd fel minden új tárgy illatát, a könyvtől az autóig.

Élő legyen a hallásod. Hallgass halk zenét, hallgass hangos zenét. Hallgasd a csendet. Figyeld a zörejeket. Figyeld a tárgyak hangját.

Élő legyen ujjbegyed, kezed tapintó érzéke. Simogass finoman mindent: minden tárgyat, társadat, magadat!

Élő legyen bőröd! Érezd a hideget, a meleget, a légmozgást, a napsütést, a vizet, az erotikát.

Élő legyen minden izmod. Nyújtsd, húzd össze, dolgoztasd, kényeztesd, játssz vele!

Élő legyen a kíváncsiságod!

Élő legyen a bátorságod!

Élő legyen az emlékezeted!

Élő legyen a tüzed!

Élő legyen az élni akarásod!

Élő legyen a nevetésed!

Élő legyen a szellemed!

* * *