2016. február 27., szombat
2016. február 20., szombat
Virtuális virtus
A
magyar parlamentben ülő pártok Facebook-lájkolóinak száma 2016. február 20-án
Jobbik
|
311 605
|
Együtt
|
209 099
|
Fidesz
|
198 102
|
MSZP
|
127 659
|
PM
|
85 211
|
DK
|
46 593
|
LMP
|
43 347
|
KDNP
|
4 965
|
MLP
|
152
|
„Reprezentatív
kutatás” lenne ez?
Minden „reprezentál” valamit. Akár apróságokat, akár humoros apróságokat is…
*
* *
2016. február 17., szerda
Találkozni emberekkel
Találkoztál
ma különleges emberekkel? Nem? Ha ezt mondod, hiszek neked.
De nem kérdezem, mert nem szeretnélek kínos helyzetbe hozni. Csak mondom:
az elmúlt napokban nem is egy különleges emberrel találkoztál. Igaz, a véletlen
nagy játékos, de hidd el nekem, hogy egy ember minden hónapban találkozik egy
Molière-rel, két Kung cével, három Jézussal, a Balassikról és a Mozartokról ne
is beszéljünk!
Kik ezek a Jézusok?
Hát sose hallottad azt a suttogást, hogy Jézus közöttünk van? Jár-kel…
Sok mindent hallottál, tudom. Mindent elhiszel, de valójában semmiben sem
hiszel – egészen úgy…
A dolog lényege szempontjából most mindegy, mi az igazság az eredeti és a
mostani személyekkel kapcsolatban. (Erre majd visszatérek, mert egy fölöttébb
érdekes legendát olvastam az egyik új novellámban…) A lényeg pedig az, hogy te
szinte naponta találkozol húsvér Jézusokkal, Newtonokkal, Tolsztojokkal, de még
Tolsztajákkal is, közben pedig a celebeket bámulod az ingyen újságokban vagy a
plakátokon, Gandhit pedig majd fellököd a metró kijáratban…
Mindennel és mindenkivel bajod van, fuldokolsz a városi szmogtól és rossz
lelkiismeretedtől, várod a megváltót, de Orfeusz és Galilei neked levegő, ha
nem éppen te is teszel munkahelyeden valamit életük megkeserítéséért.
És mitől neked van ilyen keserű szájízed?
*
* *
2016. február 7., vasárnap
Az igazság mássága
Boldog-boldogtalan
az igazságot keresi, avagy éppen véli meglelni. Van, aki kitántorog a
kocsmából, és hangosan hebegi: „Az az igazság, hogy…”, de erre még ívó cimborái
sem különösebben kíváncsiak, mert ők még jobban tudják a tutit…
Ennél is szánalmasabb, amikor egy éppen megválasztott új miniszter,
miniszterelnök, ilyen vagy olyan elnök tart beszédet múlt és jövendő
igazságairól, olyanok áhítatában lubickolva, akik tegnap még levegőnek nézték.
Az igazság ügyén viszont becsülettel
dolgoznak filozófusok, matematikusok, szaktudósok, pszichológusok, költők,
teológusok… Immár évezredek óta…
Nos, foglaljuk össze, amit erről, vagyis magáról az igazságról
megállapíthatunk.
Ezt szerintem három tételben fogalmazható.
1. Az igazság megtapintható, de megfoghatatlan világunkban.
2. Az igazság létezik egy párhuzamos világban.
3. Az igazság világából egy valami hatol be a mi világunkba.
Ezt egy kicsit részletesebben.
1. Ezer dilemmába ütközünk az igazság megismerése kapcsán. Vannak a
filozófiai tépelődések: „De mi is az igazság?”, vannak a pszichológiai zavarok:
„Ez a te igazságod, a másiké meg amaz…”. Vannak a technológiai problémák: „Akár
milyen pontosan megmérünk valamit, lehet szerszám, amellyel ez pontatlannak fog
bizonyulni.” Vannak a fizika problémái: „Ha hullámnak veszem, nem
korpuszkuláris, ha korpuszkulának veszem, nem hullám.” Talán a kvantumfizika
adja a kegyelemdöfést: „Ha figyelem, nem olyan, mint amikor nem figyelem…”
Közben mindig mindenki érzékeli, „megtapintja” „az igazságot”. Tapintja, de
úgy, ahogy a csontot vagy éppenséggel a májat tapintjuk a bőrön át. Egy jó
diagnoszta a máj tapintásával megtudja a problémát. Mégis, „az igazi” a feltáró
műtét vagy egy kémlelő szonda becsúsztatása a kíván helyre.
Nagy kár, hogy ezt nem tudjuk alkalmazni mindenre. És marad a „tapintás
bőrön át”. Csakhogy a világunk „bőre”
mintha olajban úszna. Kezünk csúszkál, hiába tapintgatunk „valamit”, ahogy
ujjaink között érezzük, el is veszítjük. Elveszítjük, de ha türelmesek, és ha
ügyesek vagyunk, újra és újra „elcsíphetjük”, olyan jól kiismerhetjük, ahogy
csak szükséges.
Ez jelenti azt, hogy „Az igazság megtapintható, de megfoghatatlan világunkban.”
2. Az igazság keresése-kutatása, újra és újra „elcsípése” közben egyszerűen
tapasztalat, hogy „minden” mögött van egy „igazság” – a „bőrön túl”, „odaát”.
És ez az „odaát” nem az agyrémek és olcsó ezoterika világa, hanem nagyon is „világi”
világ, sejthetően azonos törvényekkel, de valamiben nagyon „más”.
Ez jelenti azt, hogy „Az igazság létezik egy párhuzamos világban.” Mi
tagadás, a három tétel közül ez a legtalányosabb…
3. Van valami, amivel nap mint nap találkozunk, mint Jourdain úr a
prózával, és fel sem tűnik, mennyire idegen a mi világunkban. Kevés
kiválasztott ember akad, aki eljut igazi jellegének megismeréséhez, de azok
közül is csak néhányan fogták fel ennek jelentőségét. Ezek közül talán első, és
mind máig az egyik legavatottabb „papja” Püthagorasz… Igen, ez a matematika, az
a „tudomány”, valójában „igazság”, amely a mi világunkba hatolt „odaát”-ról, és
amely – bizonyára – itt is olyan igaz, mint „odaát”, és főleg olyan megfogható,
amilyen megfoghatót képes elképzelni az elménk.
Ez jelenti azt, hogy „Az igazság világából egy valami hatol be a mi világunkba.”
A matematika.
*
* *
2016. február 5., péntek
Kinek a hátán csattan a butaság
Hétfőn
vásárlásnál jó szokás szerint bankkártyámmal próbáltam fizetni. A fizetés
viszont „egyéb okból” el lett utasítva… Legalább egyéb okból… Így nem annyira
bántóak a lesajnáló tekintetek…
Helyemre visszamenve leellenőriztem a számlámat. Jól emlékeztem, bőven volt
fedezet rajta. Írtam egy tudakozó emailt a banknak. Nem szeretem, ki szereti a
bizonytalanságot? Mi lesz a következő vásárlásnál? A levelemre három percen
belül kaptam választ. Automatikust. Hogy megkapták az emailemet, legyek
türelemmel. Vagyok türelemmel, reményekkel, jókedvvel, idővel eltelve…
Kedden világgá röppent a hír, hogy a Google mesterséges intelligenciával
foglalkozó DeepMind divíziójának számológépes programja legyőzte a Gó
nagymesterét. Évtizedekkel a sakk után a legyőzhetetlennek hitt Gót veszített a
géppel szemben.
Szerdán mobilomra landolt egy kör-sms: „Kedves Ügyfelünk! Elnézését kérjük,
ha a napokban a kártyás fizetésben fennakadást tapasztalt. Kérdése van?
Visszahívjuk: ….link…..” Bravó!
Csütörtökön megérkezett emailben is válasz érdeklődésemre. Hosszú, nagyon
hosszú válasz (még hosszabb lábléccel). A hosszú választ azzal kezdték, hogy
addig nem tudnak válaszolni, amíg nem azonosítom magamat hitelesen, utána
következett a többféle azonosítási módozatnak a részletes bemutatása. Egy szép
nevű hölgy aláírásával, kedves, udvarias búcsúzással, jókívánságokkal.
A mesterséges szubintelligencia is elvitte a hétköznapok mesterével
szemben.
Mi hiányzott (a szép nevű hölgy agyából? a bank agyából?), hogy megszülessen
egy rövid válasz: „Kedves Ügyfelünk! Elnézését kérjük, hogy rendszerünk
hibájából a napokban Önnek is fennakadást kellett tapasztalnia a kártyás
fizetésnél. Az okozott kellemetlenségért bocsánatát kérjük.”
Ne ámítsuk magunkat, hogy a gépek és az algoritmusok szorítanak ki minket a
régi, okos gépek és agyafúrt algoritmusok nélküli világunkból. Nem, mi cipeljük
magunkkal butaságunkat, restségünket, ezer gyarlóságunkat. Csakhogy az okos
gépekkel és agyafúrt algoritmusokkal telített új szép világban azok még jobban
csattannak majd. Mások hátán. De, higgyétek el, a sajátunkon is.
*
* *
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)