2016. február 20., szombat

Virtuális virtus

A magyar parlamentben ülő pártok Facebook-lájkolóinak száma 2016. február 20-án

Jobbik
311 605
Együtt
209 099
Fidesz
198 102
MSZP
127 659
PM
85 211
DK
46 593
LMP
43 347
KDNP
4 965
MLP
152

„Reprezentatív kutatás” lenne ez?
Minden „reprezentál” valamit. Akár apróságokat, akár humoros apróságokat is…



* * *

2016. február 17., szerda

Találkozni emberekkel

Találkoztál ma különleges emberekkel? Nem? Ha ezt mondod, hiszek neked.
De nem kérdezem, mert nem szeretnélek kínos helyzetbe hozni. Csak mondom: az elmúlt napokban nem is egy különleges emberrel találkoztál. Igaz, a véletlen nagy játékos, de hidd el nekem, hogy egy ember minden hónapban találkozik egy Molière-rel, két Kung cével, három Jézussal, a Balassikról és a Mozartokról ne is beszéljünk!
Kik ezek a Jézusok?
Hát sose hallottad azt a suttogást, hogy Jézus közöttünk van? Jár-kel…
Sok mindent hallottál, tudom. Mindent elhiszel, de valójában semmiben sem hiszel – egészen úgy
A dolog lényege szempontjából most mindegy, mi az igazság az eredeti és a mostani személyekkel kapcsolatban. (Erre majd visszatérek, mert egy fölöttébb érdekes legendát olvastam az egyik új novellámban…) A lényeg pedig az, hogy te szinte naponta találkozol húsvér Jézusokkal, Newtonokkal, Tolsztojokkal, de még Tolsztajákkal is, közben pedig a celebeket bámulod az ingyen újságokban vagy a plakátokon, Gandhit pedig majd fellököd a metró kijáratban…
Mindennel és mindenkivel bajod van, fuldokolsz a városi szmogtól és rossz lelkiismeretedtől, várod a megváltót, de Orfeusz és Galilei neked levegő, ha nem éppen te is teszel munkahelyeden valamit életük megkeserítéséért.
És mitől neked van ilyen keserű szájízed?



* * *

2016. február 7., vasárnap

Az igazság mássága

Boldog-boldogtalan az igazságot keresi, avagy éppen véli meglelni. Van, aki kitántorog a kocsmából, és hangosan hebegi: „Az az igazság, hogy…”, de erre még ívó cimborái sem különösebben kíváncsiak, mert ők még jobban tudják a tutit…
Ennél is szánalmasabb, amikor egy éppen megválasztott új miniszter, miniszterelnök, ilyen vagy olyan elnök tart beszédet múlt és jövendő igazságairól, olyanok áhítatában lubickolva, akik tegnap még levegőnek nézték.
 Az igazság ügyén viszont becsülettel dolgoznak filozófusok, matematikusok, szaktudósok, pszichológusok, költők, teológusok… Immár évezredek óta…
Nos, foglaljuk össze, amit erről, vagyis magáról az igazságról megállapíthatunk.
Ezt szerintem három tételben fogalmazható.
1. Az igazság megtapintható, de megfoghatatlan világunkban.
2. Az igazság létezik egy párhuzamos világban.
3. Az igazság világából egy valami hatol be a mi világunkba.
Ezt egy kicsit részletesebben.
1. Ezer dilemmába ütközünk az igazság megismerése kapcsán. Vannak a filozófiai tépelődések: „De mi is az igazság?”, vannak a pszichológiai zavarok: „Ez a te igazságod, a másiké meg amaz…”. Vannak a technológiai problémák: „Akár milyen pontosan megmérünk valamit, lehet szerszám, amellyel ez pontatlannak fog bizonyulni.” Vannak a fizika problémái: „Ha hullámnak veszem, nem korpuszkuláris, ha korpuszkulának veszem, nem hullám.” Talán a kvantumfizika adja a kegyelemdöfést: „Ha figyelem, nem olyan, mint amikor nem figyelem…” Közben mindig mindenki érzékeli, „megtapintja” „az igazságot”. Tapintja, de úgy, ahogy a csontot vagy éppenséggel a májat tapintjuk a bőrön át. Egy jó diagnoszta a máj tapintásával megtudja a problémát. Mégis, „az igazi” a feltáró műtét vagy egy kémlelő szonda becsúsztatása a kíván helyre.
Nagy kár, hogy ezt nem tudjuk alkalmazni mindenre. És marad a „tapintás bőrön át”.  Csakhogy a világunk „bőre” mintha olajban úszna. Kezünk csúszkál, hiába tapintgatunk „valamit”, ahogy ujjaink között érezzük, el is veszítjük. Elveszítjük, de ha türelmesek, és ha ügyesek vagyunk, újra és újra „elcsíphetjük”, olyan jól kiismerhetjük, ahogy csak szükséges.
Ez jelenti azt, hogy „Az igazság megtapintható, de megfoghatatlan világunkban.”
2. Az igazság keresése-kutatása, újra és újra „elcsípése” közben egyszerűen tapasztalat, hogy „minden” mögött van egy „igazság” – a „bőrön túl”, „odaát”. És ez az „odaát” nem az agyrémek és olcsó ezoterika világa, hanem nagyon is „világi” világ, sejthetően azonos törvényekkel, de valamiben nagyon „más”.
Ez jelenti azt, hogy „Az igazság létezik egy párhuzamos világban.” Mi tagadás, a három tétel közül ez a legtalányosabb…
3. Van valami, amivel nap mint nap találkozunk, mint Jourdain úr a prózával, és fel sem tűnik, mennyire idegen a mi világunkban. Kevés kiválasztott ember akad, aki eljut igazi jellegének megismeréséhez, de azok közül is csak néhányan fogták fel ennek jelentőségét. Ezek közül talán első, és mind máig az egyik legavatottabb „papja” Püthagorasz… Igen, ez a matematika, az a „tudomány”, valójában „igazság”, amely a mi világunkba hatolt „odaát”-ról, és amely – bizonyára – itt is olyan igaz, mint „odaát”, és főleg olyan megfogható, amilyen megfoghatót képes elképzelni az elménk.
Ez jelenti azt, hogy „Az igazság világából egy valami hatol be a mi világunkba.” A matematika.



* * *

2016. február 5., péntek

Kinek a hátán csattan a butaság

Hétfőn vásárlásnál jó szokás szerint bankkártyámmal próbáltam fizetni. A fizetés viszont „egyéb okból” el lett utasítva… Legalább egyéb okból… Így nem annyira bántóak a lesajnáló tekintetek…
Helyemre visszamenve leellenőriztem a számlámat. Jól emlékeztem, bőven volt fedezet rajta. Írtam egy tudakozó emailt a banknak. Nem szeretem, ki szereti a bizonytalanságot? Mi lesz a következő vásárlásnál? A levelemre három percen belül kaptam választ. Automatikust. Hogy megkapták az emailemet, legyek türelemmel. Vagyok türelemmel, reményekkel, jókedvvel, idővel eltelve…
Kedden világgá röppent a hír, hogy a Google mesterséges intelligenciával foglalkozó DeepMind divíziójának számológépes programja legyőzte a Gó nagymesterét. Évtizedekkel a sakk után a legyőzhetetlennek hitt Gót veszített a géppel szemben.
Szerdán mobilomra landolt egy kör-sms: „Kedves Ügyfelünk! Elnézését kérjük, ha a napokban a kártyás fizetésben fennakadást tapasztalt. Kérdése van? Visszahívjuk: ….link…..” Bravó!
Csütörtökön megérkezett emailben is válasz érdeklődésemre. Hosszú, nagyon hosszú válasz (még hosszabb lábléccel). A hosszú választ azzal kezdték, hogy addig nem tudnak válaszolni, amíg nem azonosítom magamat hitelesen, utána következett a többféle azonosítási módozatnak a részletes bemutatása. Egy szép nevű hölgy aláírásával, kedves, udvarias búcsúzással, jókívánságokkal.
A mesterséges szubintelligencia is elvitte a hétköznapok mesterével szemben.
Mi hiányzott (a szép nevű hölgy agyából? a bank agyából?), hogy megszülessen egy rövid válasz: „Kedves Ügyfelünk! Elnézését kérjük, hogy rendszerünk hibájából a napokban Önnek is fennakadást kellett tapasztalnia a kártyás fizetésnél. Az okozott kellemetlenségért bocsánatát kérjük.”
Ne ámítsuk magunkat, hogy a gépek és az algoritmusok szorítanak ki minket a régi, okos gépek és agyafúrt algoritmusok nélküli világunkból. Nem, mi cipeljük magunkkal butaságunkat, restségünket, ezer gyarlóságunkat. Csakhogy az okos gépekkel és agyafúrt algoritmusokkal telített új szép világban azok még jobban csattannak majd. Mások hátán. De, higgyétek el, a sajátunkon is.



* * *