2015. március 14., szombat

A civilizáció 19. – A múlt kettőssége

Volt idő, amikor 56 egyféle volt, utána felfordult a világ, és 56 más lett. Voltak egyesek, mint például Göncz Árpád, akik békítően mondogatták: „ahány ember, annyi 56”. Később a fő hangok, mint például Sólyom László elvágták: „egy az 56!”
Azonos-e a bennünk élő, a belénk táplált múlt azzal a bizonyos elmúlt múlttal, amelyet képzeteinkkel azonosítani vélünk? Senkinek nem lehet kétsége, hogy sem filozófiai, lételméleti értelemben nem lehet azonos a kettő, sem nyomozati értelemben, amely minden részletben is elvárja az azonosságot. Ezt a kérdést az igazság-hamisság dimenziójában kell vizsgálni, és megválaszolni, tudván tudva, hogy a valóságos, sebesen távolodó, vissza nem hozható és megváltoztathatatlan múlt igaz.
1572. november 11-én egy dán csillagász, a híres Ticho Brahe este sétáján meglepve látott az égbolton egy új, ismeretlen, ráadásul igen fényes csillagot. Ezeket azóta szupernovának hívjuk, de akkor azon a sötét éjszakán a múlt elérte a jelent, hiszen  Tycho Brahe, és nyomában az egész csillagász világ azt látta, ami több tízmillió évvel ezelőtt történt. És ennek a múltnak ez az igazsága romba döntötte a jelen képzeteit az Isten teremtette örök és tökéletességében változatlan égboltról.


* * *


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése