2015. március 14., szombat

A civilizáció 18. – I/1. A múlt (5)

Ezer dicső vagy dicstelen kísérlet (parasztháború, münsteri kommuna stb.) után a nagy pillanat 1789-ben jött el, amely ugyan ismét szörnyű polgárháborúba, majd az imperializmus modern, még őrültebb változatába torkollt, de a történelem éles kanyart vett. A középosztály birtokába csúszó technika és az ipar szétzúzta a piramis csúcsának önkényuralmát, és szédületes fejlődésnek indult.
5000 év alatt az emberek alig változtak valamit, de az elmúlt 200 évben egy hihetetlen, és napról napra gyorsuló fejlődés indult el. Hamarosan az ember magát és áruit vassíneken gőzgép általvontatott vonatokkal kezdte szállítani. Megjelent az autó. Az ember megtanult repülni, a tenger fenekére ereszkedni. Pár évtized alatt az ember kimerészkedett a világűrbe. Az ember már előkészíti a Hold és a Mars gyarmatosítását. Közben felfedezte az áramot, a telefont, a rádiót, a televíziót, az internetet.
Mind ez nem döntötte el a Jó és a Rossz harcát, éppenséggel elmélyítette. Ezért az elmúlt 200 évben a társadalom titkait is egyre bőszebben kutatja az ember. Az ókori és a középkori utópiák helyébe modern társadalomelméletek léptek. Különösen kezdetben ezek nagy részét éppenséggel gyakorló iparosak találták ki, de az új kor vállalkozó szelleme egyébként is követelte az elméletek gyakorlati kipróbálását. A versengő elméletek közül leghatékonyabbnak Marx felfogása bizonyult, amely megalkotta a társadalmi formák elméletét, vélte megfejteni a fennálló forma, a kapitalizmus titkát, és megihletett sok becsületes gondolkodót, még több lánglelkű forradalmárt és nagy tömegeket is az egész világon a következő, egyben végső és igazságos társadalmi forma, a kommunizmus felépítésére.
Számunkra a múlt itt ér véget. Elkezdődött a végsőnek remélt harc, és látjuk, hogy az elmúlt 5000 évből ismert minden Jó és minden Rossz változatlanul itt van, vívja harcait fejünk fölött, mint ahogy a görög istenek is harcoltak a háborúzó emberek feje fölött.
Csakhogy számunkra, a homo sapiens számára nincs újabb 5000 év. 500 évünk sincs. A múlt vonzásában a történelem gyorsuló spirálba került. Jelenünknek el kell vágnia azt, amivel foglyaként tart minket a múlt. Csak így lesz jövőnk.


* * *


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése