A civilizáció 13. – Agresszív és alkalmazkodó

Az előbb említett két tény (a rokonfajok elpusztítás és az egész Föld benépesítése) valóban egyedülálló az élővilágban, ennek ellenére ezeket nem szokták különösebben emlegetni vagy elemezni, így ritkán ezek jutnak eszünkbe, amikor az ember egyedülállósága kerül szóba.

De mit is jelent ez a két tény? Rövidre fogva: az ember különösen agresszív és különösen alkalmazkodó lény.

Vajon összefügg-e ez a kettő? Tud-e egy faj úgy alkalmazkodni, hogy nem agresszív, és fordítva, ha kellően agresszív, nem lesz-e éppen ezáltal sikeres az alkalmazkodásban?

Nagyban spekulatív lenne minden határozott feltételezés a kettő összefüggéséről, de ami a lényeg: biztosak lehetünk abban, hogy ez az összefüggés is evoluál, vagyis változik, fejlődik.

Éppen a napokban beszélt erről Stephen Hawking is. A londoni tudományos múzeum egyik rendezvényén tartott előadásában figyelmeztetett: „Az agressziót ki kell gyomlálni az emberi fajból, mert félő, hogy valamennyiünket elpusztít… A jövő emberisége az űr felfedezésétől függ, egy nap más planétákat is meghódítanak az emberek…” De ehhez  „Az emberi vonás, amin a leginkább változtatnék, az agresszió. A barlanglakó ősemberek korában ez előnyt adhatott a túléléshez, a több élelem, élettér vagy egy társ megszerzéséhez, akivel utódot lehetett nemzeni, de manapság félő, hogy az agresszivitás mindannyiunkat elpusztít…”

Hawking szerint az empátiára van a legnagyobb szükség, amely segíthet a békés és szeretettel teli együttélésben.

De mi most ne szaladjunk el ilyen messzire!

* * *