2015. február 18., szerda

A civilizáció 11. – Szádra hiába ne vegyed!

A múltat tudd! De szádra hiába ne vegyed azt!
Pedig, ugye, olyan könnyű a múltat okolni, lehetőleg mindenért, minden rosszért. A múltat hánytorgatja a zsörtölődő házastárs, kárhoztatja az ország legújabb vezetője (lásd „az elmúlt nyolc év”). Közben a múlt hallgat, nem mentegetőzik.
De a múlt nem néma. És főleg nem a jelen, még kevésbé a jövő megrontója. A múlt a jó és a rossz eddigi harca. Az igazi kérdés: hogyan tovább? Az igazi kérdés: mit tegyünk? Csto gyelaty?
Egy biztos: a jó és a rossz harca folytatódik, ez a jelen. Aiszóposz híres meséjében egy ember azzal kérkedik, hogy ő bizony Rodoszban valamikor roppant nagyot ugrott, és tanukra hivatkozik, akik ezt látták. Mire azt mondja valaki: „Barátom, ha úgy van, nincs szükség tanukra. Itt van Rodosz, itt ugorj!”
A jelen mindenki Rodosza. „Most csináld jól!”
A múlthoz pedig tisztelettel és alázattal fordulj, a tanulás komoly őszinte szándékával! Helyesen figyelmeztet George Washington is: „Nem kell visszanéznünk, hacsak azért nem, hogy tanuljunk a múltbeli hibákból, és hasznunk legyen a drágán szerzett tapasztalásból.”
Ismerjük – de nem eléggé – a visszanézés tragédiáit: Lót feleségéé, Orpheusz és Euridikéé.
Végül álljon itt Goethe egyik versszaka:
A múltnál nincsen kényesebb dolog;
mint tüzes vashoz, nyúlj félve hozzá:
másképp tudomásodra hozná,
mily forró a saját korod.
És most lássuk a múltról szóló alfejezetet!



* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése