Ha
beülünk egy előadásra, ritkán foglalkozunk az előadó magánügyeivel,
hogylétével. Minket az előadás érdekel.
Mégis, ha kedvenc színészünk ma pocsék játékot nyújtott, eszünkbe jutnak
ilyen kérdések. Nincs formában… Talán beteg? Talán?...
Más eset az, amikor előre tudjuk a kulisszatitkokat vagy éppen a
közbeszédnek is témát adó híreket. Talán utoljára látjuk…
De nem csak egy színész vagy énekes búcsúzhat el tőlünk, váratlanul vagy
előre számítható módon.
Elbúcsúzik egy előadás. Elbúcsúzik egy színi igazgató. Elbúcsúzhat egy
színház.
Elbúcsúzik egy rádióműsor, egy újság, egy intézmény.
Elbúcsúzhat egy köztársaság…
És most, az internet világában elbúcsúzhat egy oldal…
A több százmilliárd közül…
Ilyen hír szinte derűsen hathat. Különösen, hogy a megszűnő helyébe már ma ezer
újra lehet számítani.
Mégis, ha egy oldal megszoktatta az internetezők egy népes csoportját a
maga kínálatára, a maga hangjára, a maga egyediségére, az az oldal már tartozik
is ennek a csoportnak. Talán nem annyira és nem éppen azzal, amivel a kis
herceg tartozik egyetlen rózsájának, de bizonyos – a helyzettől függő –
információk megosztásával igen.
Jó ideje foglalkoztat a kérdés: vajon a Változó Világ portálnak ebben az
értelemben mit kellene megosztania látogatóival?
A nehézség az, hogy a megosztandó – „Ez, kedves barátaim, egy one-man-show…”
– elfogadhatatlanul félrevezető.
Nem, kedves barátaim, a Változó Világ nem egy ember műve, dehogyis! Több
százan vannak, akik nélkül nem lenne Változó Világ! Több, mint száz szerző.
Több, mint száz szakmai közreműködő: szerkesztők, korrektorok, tördelők,
programozók, szervezők… Több ezer aktív látogató, aki kérdez, szóvá tesz, segít…
És persze több millió – zömében visszatérő – látogató…
Mégis, abban is van igazság, hogy egy ember kezében van nem csak a kulcs a
szerverhez, hanem az egésznek, mint egésznek az ismerete, rutinja és főleg
felelőssége.
Ez az ember az „Alapító”.
Másfél évtizede kezdte el ezt a munkát az éppen születő interneten. Örömmel
és lelkesedéssel. Sok mindennel megbirkózott eddig ezen a terepen, bizakodással
és sok izgalmas tervvel tekint előre, a jövőbe.
De eddig mulasztott egy fontos kötelességében: legyen esély a munka
továbbvitelére, ha kénytelen beadni a kulcsot. Azzal pedig született embernek
számolnia kell.
Meg közönségének is.
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése