Egyik
barátom tegnap megosztott oldalán egy gúnyrajzot. Földönkívüli felkiált: „Azt
akarod mondani, hogy ezek ismerik a napenergiát, a szélenergiát, a geotermikus
energiát, a vízenergiát, a plazmát, a kvantumokat, és ölik egymást az olajért?
Ezek idióták. Reménytelek! Nem tudunk segíteni!...”
A villanyautó százéves ábránd. Az utolsó egy-két évtizedben viszont
konstruktőrök és gyártók már dolgoznak rajta, elszántan fejlesztenek, ígéretes
híreket kommunikálnak… De miért kellett várni ilyen sokáig, és miért ma sem
lehet komolyan venni a benzinautó közeli kiszorítását az utakról?
Szerintem ennek két oka van. Az egyik a kőolaj lobbi ellenállása, a másik a
villanyautó-fejlesztés elhibázott stratégiája. De mi is a gond a stratégiával? Mindenekelőtt
az, hogy a cél olyan akkumulátor kifejlesztése, amely kellő időre teszi
lehetővé az autó használatát, hiszen az csak így lesz hatékony és kényelmes. Ugyanis
ha az akkumulátor lemerül, azt újra kell tölteni, ami nem olyan rövid művelet,
mint az autó tankolása. Időközben születnek eredmények a gyorstöltésű
akkumulátorok fejlesztésében, de az igazi sikerhez, vagyis egy gyorstöltésű és
olcsó (!) akkumulátor megalkotásához igen hosszú évekig kell várni.
Mi lehetne a megoldás? Meglehetősen egyszerű: a lemerülő akkumulátort nem
újratölteni kellene, hanem cserélni töltöttre. Így nem áramtöltő állomásokat
kellene létesíteni a villanyautók elterjedése érdekében, hanem akkumulátort
cserélő állomásokat (amelyek közben folyamatosan töltenék is a lecserélt
akkumulátorokat). Ehhez az kellene, hogy ezekre a – kívülről és könnyen, akár
automatikusan – cserélhető akkumulátorokra egységes autómárka-független
szabvány szülessen (ami nem jelent műszaki problémát, legfeljebb az üzleti
érdekek és a szokásos presztízs szempontok harcát hozhatja).
A fejlesztési stratégia ilyen korrekciójával és egy ésszerű együttműködéssel
biztosítani lehetne, hogy a villanyautók egypár éven belül elhódítsák az
utakat.
Minden elvesztegetett év bűn. Bűn elégetni a Föld szerves kincseit. Bűn
mérgezni levegőnket.
Drága minisztereink! Még drágább vezérigazgatóink! Nem lenne jobb a bűn
helyett egy közjó siker? A kulcs most ajándékban adatott. Csak cselekedjetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése