2013. szeptember 24., kedd

Egy ablak, egy bejegyzés

Az elmúlt években magával ragadott az internet határtalansága. Változékony, de mindig elnyerhető simulékony technikája már-már az erotikával vetekszik. Minden kihívás, minden programozási rejtvény felcsigáz, ideig-óráig ellenáll, azután kéjesen megadja magát.
Építesz várakat, légvárakat, homokvárakat, kártyavárakat. Építesz tornyokat, világítótornyokat, Bábel-tornyokat, Eiffel-tornyokat. Építesz kartotékokat, könyvárakat, Alexandriai könyvárakat, levéltárakat, kottatárakat. Építesz profiltárat, közösséget, hálózatot, szellemvasutat. Építesz adatbázisokat, adatbányákat, adattemetőket, adatfelhőket, címkefelhőket...
Az elektronikus pókháló porvakondokjaiként székünkbe szögezve rohangálunk szédült káprázatunkban. Kihányt építményeink kupacai jelzik a keresésre elpazarolt létünket.
Sajnáljam-e azt a százezer órát, amit ez a kivonulás a régi világból elvett tőlem? Vagy legyek boldog attól az egytől, amely egy haikut adott nekem?
Nem tudom… Mi a fontosabb: benne lenni az időnkben, vagy megmaradni a jövő emlékezetében?
Megírok egy verset, egy mesét, egy tudós kéziratot. A hátramaradók megtalálják, tudják, mit lehet kezdeni vele. De ki mit tud kezdeni internetes csodáinkkal? Senki, semmit… Ezeknek nem lesz új kiadása. Nem lesz múzeuma. Minden építményünk az enyészeté lesz. Azon nyomban, ahogy mi.
Igen, ezt a blogot senki nem fogja folytatni, ha megszületik az utolsó bejegyzés. A technika sem teszi lehetővé. De az új világ magával ragadó határtalansága sem.
Nem, ez nem az enyészet orgiája. A százezer óra most egy ablakká sűrűsödik bennem. Oda lépek és kinézek…
És lesz majd egyszer egy bejegyzés, amely mesél neked arról, mit lehet látni ezen az ablakon át…

2013. szeptember 8., vasárnap

Az igazság megismerése

Én ismerem az igazságot. Elmondhatom neked. Elmondhatom még egypár embernek. De nem mondhatom el mindenkinek. Megkínálhatlak téged egy jó ebéddel. Kioszthatok egy adag ételt egypár éhezőnek. Azzal ők, még ha rövid időre is, de jól lakhatnak. És holnap? Megszerzel holnap is magadnak igazságot. Jutsz-e holnap is ételhez? És a többi néhány milliárd ember?
Az igazság hihetetlen.
Ha elhiszik, érthetetlen.
Ha megértik, félelmetes. Az előrántott igazság megdöbbenti az embereket. Ezért ha elmondom az igazságot, elárulom azt.
Az igazság titok. Titokká igyekszik befalazni a hazugság is. De a tudás számára a tudatlanságból és a hazugság emelte fal puszta lég.
Vértezd fel magadat tudással, és ismerd meg a titkot, az igazságot.
Az igazság vár téged, mert csak a szívedbe tudja elültetni a folytatás magvait.
De ne próbáld azt méltatlanul megszerezni. Képessé és méltóvá válj az igazság megismerésére.
Ehhez el kell indulni a tudás útján, ezer próbatételt vállalva.

Indulj el! Maga az út megtanítja majd neked a többit!


2013. szeptember 6., péntek

Békét akarunk a világban!

„Emeljük magasba a kiáltást: békét akarunk a világban! Ne legyen többé háború! Nem az erőszak vezet a békéhez, a háború háborút szül!” – mondta Ferenc pápa vasárnap délben a Szent Péter téren az Úrangyala-imádság előtt mondott hosszú békefelhívásában.  Az egyházfő hozzátette, hogy Szíriában is a párbeszéd a béke egyetlen útja. „Minden fél tegye le a fegyvert, és hagyja magát lelkiismerete szavától vezetni, hogy az egyéni érdekek védelmébe való bezárkózás helyett bátran és határozottan lépjenek rá a találkozók és a tárgyalások útjára!” – hangoztatta a pápa, éppen egy nappal Barack Obama amerikai elnöknek a Szíriával szembeni katonai csapásról szóló bejelentését követően.
Az egyházfő tart a háborús helyzet esetleges drámai alakulásától, ezért a Szíria, a Közel-Kelet és az egész világ békéjéért meghirdetett imanapot és böjtöt szeptember 7-ére. Az imanap központi helyszíne a római Szent Péter téren lesz: Ferenc pápa vezetésével itt fognak imádkozni este hét órától éjfélig.
„Az emberiségnek szüksége van a békét hirdető tettekre!" – mondta Ferenc pápa.
Nem olyan régen minden becsületes ember kötelességének érezte szóban és tettben kiállni a béke mellett. A békeszolgálat mérték volt. A haladó világi békemozgalom erős és erőt adó volt.
Minden normális ember békét akar. De a békét nem elég akarni! Harcolni kell érte.
Fel, békeharcosak! Régiek és újak! Nem szégyen egy idős pápától példát, erőt meríteni.
Nem szégyen, dicsőség a békemozgalom tiszta forrásaihoz visszatérni!
Békét akarunk a világban! Ne legyen többé háború!

A látnokok

1989-ben egy bizonyos Jean Verne a garázs mélyén heverő bőröndben megtalálta az 1905-ben elhunyt híres dédapjának, Jules Verne egy kiadatlan, 1863 körül írt regényét, Párizs a XX. században címmel. Micsoda sors: a XX. századnak egészen a végén, 1994-ben jelentették meg, mintegy a történelmet folyásában meg nem zavarva, a zseniális elme jóslatait.
A regény méltán keltett szenzációt, és nem csak Franciaországban, azt már 1995-ben megjelentették magyarul is. Izgalmas elgondolkoztató olvasmány, amelyre különösen most érdemes figyelni, amikor sokfelé kommentálják Isaak Asimov 1964-ben megfogalmazott jóslatait arról, hogy milyen lesz a világ ötven év múlva, azaz 2014-ben.
Elámulhatunk a látnokok látnoki képességein, amikor a technika csodáit vetítik előre, de az igazi elmét ez nem hipnotizálja. Az igazi elme azt firtatja: jobb lett-e a világ?
Mit üzen Verne? Íme, egy részlet a Párizs a XX. században című regényből:
“- Fogyasztani, fogyasztani! – sopánkodott Michel. – Mindig ugyanaz a nóta!
– Igazad van, fiacskám, de ez a nóta a kenyérről nagyon-nagyon bánatos dallamú olykor.
– Végül is, Michel – kérdezte Huguenin bácsi -, mihez akarsz kezdeni?
– Ha teljesen független lennék, bácsikám, megvalósítanám a gyakorlatban a boldogság négy alapfeltételét, amelyekről régebben olvastam valahol.
– És melyek azok, ha szabad érdeklődnöm? – így Quinsonnas.
– Szabad levegőn élni, bírni egy nő szerelmét, feladni minden ambíciót, s valami sosem látott, szép dolgot teremteni...”

2013. szeptember 1., vasárnap

A Változó Világ és a QSJ

1995 őszén Magyarországon Változó Világ néven új ismeretterjesztő könyvsorozat indult el. A sorozat a méltán klasszikussá vált francia Que Sais-Je ? [magyarul: Mit Tudok Én?] (QSJ) sorozat példáját követte, így többek között szigorúan ragaszkodik egy kényelmes zsebformátumhoz és a fix, 128 oldalas terjedelemhez. Ennél is fontosabb viszont a sorozat tartalmi igényessége és enciklopédikus jellege, az állandó törekvés, hogy a kis kötetekben foglalt tudás hitelesen, világosan és élvezetesen legyen közvetítve. A QSJ a modern francia történelem egyik legtragikusabb pillanatában, a náci megszállás kezdetén fogant, míg a Változó Világ a kapitalizmus magyarországi restaurációjának kezdetén született.
A két sorozat hasonlóságának igazából nincs különösebb jelentősége. A francia sorozat, amely – talán nem egészen véletlenül éppen akkor átélt egy nagyobb válságot, és kénytelen volt átalakulni sajátos szövetkezetből egy klasszikus gazdasági társasággá – következetesen és eredményesen működött, katalógusa pedig átlépte a hihetetlennek látszó 4000-es számot. És bár a QSJ szerkesztősége szemmel láthatóan társadalmilag elkötelezett, és nem idegenkedik az innovációtól sem (több lépésben felújította a sorozat félévszázados arculatát, wiki szoftverre tette katalógusát, megteremtett egy új kötettípust, ambiciózuson és nem sikertelenül foglalkozik szerzői jogainak nemzetközi forgalmával), a francia sorozat megmaradt annak, ami: egy könyvkiadási projekt.

Ezzel szemben a Változó Világ kezdetben inkább spontán módon, de hamarjában tudatosan egy más, izgalmas úton, más cél felé indult el, és ez a cél: egy társadalmi projekt.

(Részlet A változó világ az új kor kezdetén c. készülő kötetből)