2013. június 23., vasárnap

Hazugság, féligazság, igazság

Nem kell ezer hazugság, hogy eltemessük az igazságot. Megteszi ezer féligazság is.
Egy féligazság féligazság. Az éber elme akár könnyen is el tud bánni felemásságával. De a féligazság áradata megfullasztja a sokaság elméjét. A féligazság ura uralma alá hajtja a sokaságot.
És mindig lesznek olyanok, akiket a féligazságok nem tévesztenek meg, nem kábítanak el. Akik nem hódolnak be a csorba igazságnak.
A jó mesében az igazság mindig győz. Az életben csupáncsak megmutatja magát.
Sötét éj ereszkedik a Földre, de a legsötétebb éj után is felvirrad a hajnal.
Igen, újra és újra megvilágítja világunkat a teljes, az egyszerű, az örök igazság, a változás igazsága.
Hegel, a nagy gondolkodó felismerte: ami valóságos, ésszerű.
Ami ésszerű, az viszont nem téveszti szem elől az igazságot.
Légy valóságos ember, és kövesd az igazságot!
Gondolkozz!
Kérdezz!

2013. június 9., vasárnap

A gyökerek

Ugye, csodálatos ez a hatalmas erős fa?
És mi a fa igazsága? Amit látsz, és amit nem látsz, együtt. Igen, te látod a fa gyönyörű dús koronáját, kemény törzsét, de nem látod mélybe nyúló gyökereit. Ha látnád, megdöbbennél, mennyire emlékeztet a láthatatlan igazság a láthatóra, mintha tükörképe lenne. Ellentét és azonosság, fordított igazság és az igazság teljessége. Az egyik korona a fényt halássza, a másik az éltető nedveket, és e kettőből lesz a fa megújuló igazsága, az újabb évgyűrű a törzsben, az új levelek ezrei.
Igen, gyökereivel teljes a fa igazsága. De ne hidd, hogy másképpen van az ember. Az ember sem gyökértelen. Ellenkezőleg, az ember gyökerei a legerősebbek, és az örök világ kezdetéig nyúlnak vissza.
Az én gyökereim a tegnapba nyúlnak, és a tegnapban anyám és apám gyökereiből sarjadnak, és beléjük kapaszkodnak, kiszakíthatatlanul. Anyám és apám gyökerei életet adtak gyökereimnek, az én gyökereim viszont, amíg csak élek, óvón éltetik azokat, azok meg éltetik nagyszüleim gyökereit, és így tovább évszázadokon és évezredeken és évmilliárdokon keresztül.
Kétled, hogy eleven láncolat lenne az egymásba fonódó életek emlékezete? Holott, visszahozhatatlan emlék lenne a halott ős tárgyakba, művekbe, dokumentumokba át nem mentett emléke? Tévedés. Te magad is úgy érzed sokszor, erre vagy arra nem emlékszel, és láss csodát, egy színre, egy illatra, egy hangra kiugrik a feledés sötétségéből egy élő jelenet, amely akár meg is változtathatja az életedet, az egész világot. Mint egy kis táplálékcsepp, amely felkúszik a gyökerekből a korona felé.
Csodálatos és hatalmas az ember gyökérzete. Átfog életeket, átfog korszakokat, átfog földrészeket, átfog kultúrákat, átfogja az egész társadalmat, az egész világot. Minden ember felmenői között találni királyt, és találni parasztot, bátor és gyáva, bölcs és ostoba, jó és rossz embert.
„Félek az egykönyvű embertől.” – mondta Aquinói Tamás. De nem jobb az egykönyvű embernél az egygyökerű. Félelmetes az új egygyökerű hittérítők buzgó mozgalma, amely mostanában harcol Európa keresztyén gyökereinek primátusáért. Nem kevésbé félelmetes a nekifeszülő alternatíva, amely zsidó-keresztyén gyökérpárnak adná a primátust.
Ne! Ne engedjük meg gyökereink pusztítását! Óvjuk meg az emberi haladást, megóvva a múlt, az igazság, a haladás teljességét!
Tisztelem pogány gyökereimet. Tisztelem az indiai, a kínai, a görög, az azték, a maja kultúrát. Tisztelem a görög isteneket és a görög ateistákat. Tisztelem Mózest, Buddhát, Konfuciust, Jézust, Mohamedet. Tisztelem Spartacust. Tisztelem a tudósok és gondolkodók száz nemzedékét. Tisztelem a reneszánszt és a felvilágosodást. Tisztelem a munkásmozgalmat. Tisztelem a forradalmakat! Tisztelem a modern kor ezerféle útkeresését, Tolsztojétól Gandhiéig.
Ez a tisztelet szabaddá és felelőssé tesz.

Ez a tisztelet táplálja az új termést. Az én fám, az én életem új termését.